Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú

2010.09.18

Alkonyat - Napfogyatkozás interjú (készült: Mighty Fine forgatása)

 

Rajongója voltál-e az Alkonyat-sorozatnak, mielőtt Bree-ként csatlakoztál a stábhoz?
Olvastam a könyveket, láttam a filmet a moziban, és kifejezetten szerettem a könyveket. Úgy értem, elsősorban a könyvekért rajongok, de tetszett a film is. Szóval igen, már azelőtt megkedveltem, mielőtt belekerültem volna.

Milyen érzés belekerülni egy olyan történetbe, amit ennyire szeretsz?
Fantasztikus! Vagyis olyan furcsa volt, hogy ott vannak azok az emberek, akiket majd’ minden nap láttam, és egyszer csak a valóságban is ott termettek közvetlenül előttem. Ez őrület, úgy értem, olyan elképzelhetetlennek tűnt!

Hogyan kaptad meg végül a szerepet? Olyasmi volt, amiért csak ki kellett nyújtanod a kezedet, például az ügynököd jelezte, hogy érdeklődsz a szerep iránt és már meg is kaptad vagy el kellett menned meghallgatásra?
Nos, olyan volt, mint bármely más meghallgatási folyamat. Szólt az ügynököm, hogy meghallgatást tartanak a Napfogyatkozás-ra, elmentem, meghallgattak, aztán visszahívtak, és megtudtam, hogy megkaptam a szerepet.

Nem izgultál amiatt, hogy ez egy olyan munka lenne, amiben igazán részt szeretnél venni, vagy ez az izgalom épp, hogy segített?
Megpróbáltam úgy gondolni rá, mint bármelyik másik filmre, mivel ha (kuncog) úgy álltam volna hozzá, hogy „Úristen, ez a Napfogyatkozás, és milyen borzasztó lesz, ha nem kapom meg a szerepet”, akkor sokkal nagyobb lett volna rajtam a nyomás. Megpróbáltam tehát nyugodt maradni, és úgy tenni, mintha ez is csak egy film lenne a sok közül.

Ki a kedvenc vámpírod?
Nos, a kedvenc Cullen-em Alice – ő olyan aranyos! Imádom!

Lehet őt nem szeretni? Valóban imádni való! Mennyivel volt másabb a Napfogyatkozás stábjához csatlakozni abban a tudatban, hogy a sorozatnak már hatalmas nemzetközi sikere volt, a többiekkel szemben, akik még úgy kezdtek bele, hogy azt hitték, az Alkonyat csak egy kis ismeretlen filmecske lesz?
(Nevet.) Nos, a többiek már kétségtelenül nagyon jól ismerték egymást. Az egész stáb összeszokott. De nagyon nagy szeretettel fogadtak és olyan boldog voltam, hogy ennek a része lehetek. Nagyon hasonlított arra, mintha csak vendégszereplő lettem volna egy sorozatban, mivel mindenki jól ismerte már egymást. Ők már rég együtt dolgoztak, én pedig csak most jöttem. De én is igazán jól éreztem magam.

Ha már itt tartunk, azt a hatalmas rajongói figyelmet, ami ezt az egészet körbeveszi megtapasztaltad már, vagy tudod-e, hogy az olyan emberek, mint én, összevissza keresgetik a többi filmedet?
Kétségtelenül nem vagyok olyan rossz helyzetben, mint a főszereplők, akik már az első résztől dolgoznak a filmen – Kristen, Rob és Taylor (nevet). Nekik sokkal rosszabb, mint nekem. De biztos vagyok benne, hogy ha megjelenek a premieren, kitör az őrület!

Készülj fel rá, hogy sikoltozni fognak, ha meglátnak!
Ajjaj.

Milyen sokat dolgoztál hármukkal, és a többi főszereplővel – a Cullen családdal?
Mindössze két héten keresztül forgattam, többnyire a Cullen családdal. Xavier Samuellel is együtt dolgoztam, ő játssza Rileyt. De Taylor Lautnerrel valójában nem volt közös jelenetem.

Még a nagy csatajelenetben sem?
Nem. Nem dolgoztunk együtt, amit nagyon sajnáltam, de megismerkedtem vele. És ennek nagyon örültem (nevet.)

Amikor Stephenie Meyer bejelentette a Bree Tanner rövid második életének megjelenését, elmondta, hogy egyike voltál azoknak a stábtagoknak, akiknek lehetősége volt elolvasni a könyvet.
Igen.

Mit gondolsz a történetről? Segített neked vagy meglepett téged?
Nagy segítségemre volt abban, hogy eljátsszam Bree-t, mert előtte szinte semmit nem tudtam róla, azon kívül, hogy ő is újszülött, csak nem olyan gonosz, mint a többiek. Szóval sokat segített, hogy elolvashattam. Megismertem Bree teljes történetét, azt is, hogyan vált vámpírrá.

Milyen érzés volt azelőtt elolvasni a könyvet, mielőtt – a szerkesztőn kívül – bárki más a kezébe vehette volna?
Nagyon különleges helyzetben voltam, hogy elolvashattam (nevet)! Még mielőtt a forgatást elkezdtem volna. Arra gondoltam, hogy ezt még pár emberen kívül senki nem olvasta, de én igen. Ez igazán csodálatos! „Ez egy olyan Stephenie Meyer könyv, amit én máris olvasok, miközben mások még azt sem tudják, hogy egyáltalán létezik!”

Megnéztem az IMDB adatlapodat, hogy lássam, milyen más filmekben szerepeltél már… igazán lenyűgöző a filmlistád. Az első, ami feltűnt, hogy rengeteg horrorfilmben szerepeltél. Mit gondolsz, miért van ez? Szerinted ennek volt jelentősége abban, hogy megkapd ezt a szerepet, hiszen ha úgy nézzük, a Napfogyatkozás sokkal inkább akciófilm, mint az Újhold vagy az Alkonyat volt?
Kétségtelenül rengeteg horror filmben szerepeltem már (nevet). De nem tudom, miért van ez így. Kezdetben kisebb szerepeket kaptam horrorfilmekben, aztán jött a Halott város. Csak meglátnak ezekben a filmekben és még több ilyen filmszerepet osztanak rám. Ha valami mással kezdtem volna, akkor most valószínűleg vígjátékokban szerepelnék vagy valami ilyesmi. De hogy ez segített abban, hogy megkapjam a szerepet a Napfogyatkozásban, azt kétlem; szerintem még ha vígjátékokban játszanék is, ha megfeleltem a meghallgatáson, ha én voltam az, akit kerestek, akkor mindenképp engem szerződtettek volna.

Nem érzed úgy, hogy színészként így, hogy több hasonló filmben szerepelsz – nem aggódsz, hogy beskatulyáznak? Vagy úgy gondolod, hogy egyszer, ha elvégzed a gimit, belevágsz valami őrültségbe és kitörsz ebből?
Nos, máris be vagyok skatulyázva kissé. Nem mintha bánnám, mert imádok horrorfilmekben szerepelni, de már elég sokban szerepeltem. Valószínűleg már… nos, elég régóta ezt csinálom. De nem igazán aggódok emiatt. Bármilyen filmben képes vagyok megállni a helyem, nem csak a horrorban. Ez csak úgy adódott, hogy éppen ezekre válogattak ki.

Az egyetlen film, amiben igazából láttalak, az a Tideland. Tudom, hogy az emberek azt nem igazán tekintik horrornak, de szerintem mégis az volt a maga különös, bájos módján. Amikor azt a filmet forgattad, volt egyáltalán fogalmad arról, hogy kicsoda Terry Gilliam, vagy hogy Jeff Bridges, akivel szintén együtt dolgoztál, milyen elismert színész?
Nos, úgy rémlik, akkoriban mindössze 9 éves voltam, és bár 2 éves korom óta színészkedek, sok embert nem ismertem még akkor. Nyilván, most már tudom, kik is ők. De szerintem, már akkor is hallottam Terry Gilliamről és néhány korábbi filmjéről. De óóó, istenem mennyire szerettem vele dolgozni (nevet). Fantasztikus volt!

Tudnál mesélni valamit arról a filmről, amin most dolgozol? Az nem horror, ugye? Mighty Fine a címe, és a hetvenes években játszódik… ez minden, amit tudok róla. Mit tudnál még elmondani róla?
Nos, a Mighty Fine dráma – nem horror. Egy családról szól, akik Brooklynban élnek, de az apának konfliktusai vannak. Átköltöznek New Orleans-ba, Lousiana-ba, abban a reményben, hogy megoldódnak a problémáik, de nem igazán fognak. Elég sok családi problémájuk van. (nevet)

És Te játszod a házaspár lányát?
Igen, én játszom a lányukat. És együtt játszok Chazz Palminteri-vel, aki az apámat játssza, az anyám Andie MacDowell, és Rainey, aki pedig Andie lánya, játssza a nővéremet.

És milyen volt lejönni ide délre a nyár közepén és dolgozni mindazokkal, akik itt vannak?
(Nevet.) Fogalmam se volt, milyen idő van itt. Korábban egyszer Shreveport-ban dolgoztam, de az októberben volt, de azt gondoltam, hogy forróság van. Forróság ITT van. És aztán esik az eső, mondjuk délben, amikor alig pár másodperce még forrt a levegő, aztán szakad és dörög és aztán újra forróság van.

Aztán még párásabb a levegő, mint előtte volt… ami lehetséges egyáltalán?
Hogy lehetséges-e? Az! De igazán nagyon jól érzem magam! Imádom Lousiana-t, de szerettem forgatni korábban Shreveportban is, és New Orleans is igazán klassz!

Mielőtt befejeznénk, megkérdezem, szeretnél-e hozzáfűzni még ehhez a filmhez, vagy akár a Napfogyatkozással kapcsolatos élményeidhez?
(Elgondolkodik egy pillanatra.) Nem tudom – szerintem mindent érintettünk.

Ebben az esetben hadd köszönjem meg, hogy beugorhattam, és nyaggathattalak az ebédszünetedben.
Szívesen. Részemről a szerencse.

Eredeti forrás: www.bscreview.com/2010/06/jodelle-ferland-eclipse-interview/

Fordítás: breetannerhun.blogspot.com/2010/08/jodelle-ferland-interju-i.html